Komolyan > In Memoriam

In memoriam " Fater "

(1/17) > >>

sznuni:
Arra gondoltunk, hogy csinálunk egy ilyen topikot, ahol mindenki elmondhatja, mostmár sajnos csak az emlékeit illetve élményeit Faterral kapcsolatban.

Nem tudom, nem tudjuk, hogy a családnak mi a hozzászólása ehhez, de reméljük, ha máshogy nem is, de ezzel ki tudjuk fejezni hálánkat a klubért és klubtagokért tett segít?készségéjért.

Én nemrég vesztettem el nagypapámat, és ugyanaz az érzés kavarog bennem. Sírok, bár ez nem szégyen, hisz akit szeretünk és szerettünk, azt mindig megsiratjuk. Emléke mindig a szívünkben fog élni, és ez a tény hogy nincs többé, fájó pont lett az én életemben.
Az a törödés, amivel annak idején a chaten nyújtott nekem negist és zsolt160-al együtt sokat segített a további életem alakulásában.
Mindig is jókedéj?, vidám, élettel teli ember volt.
Humora párját ritkította. Folyton megnevettetett. Most majd mindig eszembe fognak jutni a viccei.
Sajnálom hogy csak ilyen rövid ideje ismerem.

Dióhéjban ennyi.

Isten nyugosztaljon Fater.



Üdvözlettel:
Sznuni klubelnök.

Marsy:
Sziasztok!

Sajnos ez az id? is elérkezett.  :sir:  :sir:
Új topicot nyitottunk Fater emlékére.  :sir:  :sir:
Az eddigi részvét hozzászólások a Fater örökre eltávozott közülünk topicba lett áthelyezve.

HFT:
Annak idején, amikor már a chaten és a fórumon keresztül virtuálisan "megismerkedtünk", ezután, amikor el?ször találkoztunk személyesen, meglep? volt számomra a közvetlensége és barátságossága: mintha régóta ismertük volna egymást. Segít?kész volt, akár tanácsot kértem t?le, akár fékbetét-felújításról volt szó. Valóban jó humora és humorérzéke volt.
Nood azt írta, amikor közölte a gyászhírt, hogy Fater szeretett minket. Én is megszerettem ?t, bár nagyon kicsit ismertem, de ez a kicsi, amit megláttam bel?le, életéb?l, ez számomra épít?, kedves, pozitív volt.

Nyugodjék békében!

WaseK:
Az emlékek

Éppen autóban ültünk. Emlékszem álmos voltam, mert el?z? éjjel kevés alvás jutott. Éppen a 67-es úton haladtunk, mikor csörgött a telefon és Ervin hívott. Mondta, hogy nagyon rossz híre van, még poénosan megkérdeztem, hogy összetörte-e a kocsit. Aztán közölte.
Rossz volt, szinte fájt. Még beszéltünk pár szót, aztán letettem. Réka kérdezte, hogy mi történt és én mondtam. Csend lett és már nem voltam álmos, pedig csak 1 perc volt, vagy annyi se.
Beszéltünk még pár percet, de nem igazán tudtam figyelni, anyósomék a hátsó ülésen hallgattak, pedig addig olyan vidám volt minden, érezték ?k is, hogy itt most valami eltört.
Aztán hívott sznuni is, ?t már úgy vettem fel, hogy tudok róla. Hallgattunk.
Beszéltünk pár szót, aztán letettük értettük mi egymást így is.
Réka érdekl?dött, hogy álmos vagyok-e még és - bár azt nem mondta ki - de szerintem afel?l is, hogy jól vagyok-e. Mondtam neki, hogy álmos egyáltalán nem vagyok.
Belül meg azt gondoltam, hogy egyáltalán nem vagyok jól.

Fater
Nem tudom megmondani hányszor találkoztunk. Sokszor. Mindig mosolygott látszott, hogy ?szintén örül a találkozásnak. Annyira tudott mesélni, „vitte magával” az embert és én sose bántam. Februárban, amikor a balatonon volt találkozó együtt csocsóztunk. Jó volt, élveztem.
Aztán beugrott a tavaly nyári találkozó, amit meghívottként élveztünk és tájékozódási versenyt rendeztek részünkre. Elvileg mindenkinek külön kocsinként kellett volna indulni. ? végig jött velünk és csináltuk együtt. Fotózott.
Emlékszem egyszer, talán 2 éve is megvan a chaten beszélgettünk. És ott volt nood is, és megbeszélték, hogy van gesztenyep?ré a konyhában. Pedig csak egy szoba választotta el ?ket. Aranyos volt, szapulták egymást, de látszott az íráson is, hogy szeretetb?l.
Aztán ott volt az idei évadnyitó találkozó. Aznap este született az unokája és szinte online követtük telefonos hírek formájában az eseményeket. Látszott rajta, hogy nagyon büszke és boldog. Mi meg örültünk az ? örömének.
Aztán áprilisban egy minitalin a Lurdynál találkoztunk utoljára személyesen. Akkor persze még nem tudtam. Amikor megérkeztem láttam, hogy ott ül a kocsija hátsó ülésén, beszélget. Akkor nem t?nt fel, hogy végig ült. Talán felfogtam, de csak egy aznapi fáradtságnak gondoltam, mindenkivel megesik. Pár nappal kés?bb közölte, hogy ennél komolyabb a dolog.
Aztán a további beírásaikor megriadtam, mint a szarvas akinek a szemébe világítanak. Nem lesz ez így jó gondoltam, írtam is noodley-nak, hogy lehet-e látogatni. Olvastam, hogy más is hasonlóképpen érezhetett, mert csupa aggódó és ledöbbent írások jöttek.
Önz? vagyok. Hogy tehetted ezt velem, velünk, de legf?képpen a családoddal?
Tudom, érzem ha csak egy picit is érezted volna az esélyt, akkor maradtál volna.
Ha kérdés volt, mindig segítettél, ha nem tudtad a választ, segítettél megkeresni. Ha tanács kellett adtál, és úgy érzem, ha vígasz kellett volna, azt is megkaptam volna t?led.

Szemét dolog ez az irogatósdi egy oldalon. Csak azt érzi az ember, hogy más nevekkel beszél, majd a reakciók alapján eldönti, hogy ki szimpatikus és ki ellenszenves. Aztán él?ben is találkoztok és tovább változnak a vélemények. Aki így is szimpatikus, azzal nagyon jól tudod érezni magad. Fater nekem ilyen (nem tudok még múlt id?ben írni róla).
A társalgás megy tovább virtuálisan és úgy érzed, hogy minden rendben, nem történhet nagyobb probléma senkivel. És akkor az arcodba robban az élet valósága, ami el?l nem tudsz elbújni, majd hirtelen bevillan, mint egy villám: eddig azt hitted, hogy elbújtál, pedig csak a szemed csuktad be.

Mi van most bennem? Hiány, mint ha egy gitárról hiányozna egy húr. Szinte hallom a hangját amikor elpattan és látni vélem ahogy feltekeredik. De hatást feldolgozni még nem tudom.

Hiányozni fogsz. Már most hiányzol! Pedig találkozón kívül sose futottunk össze.

Remélem talán egyszer valamikor, valahol, majd újra résztveszünk együtt egy nagy találkozón. Egy kis darabkát elragadtál az életemb?l. Kérlek ?rizd, én is ?rizni fogom a Tiédet!

zsolt160:
Pár éve annak, hogy webes csatornán keresztül létrehoztam a daewoo csatornát, amit mircen, irc-n keresztül bárki elérhet.
Itt kezd?dött minden, megismertem Thoty, rajta kereszt?l kedves barátn?jét Noodlee-t. Velük és f?leg Noodlee-val kezd?dött minde, és érzéseim szerint nagyon jó barátság alakult ki velük itt a virtuális világsztrádán, sokat viccel?dtünk, képeket küldözgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Ez a csatorna kötött össze Faterral is, aki törzsgyökeres daewoo chatos volt, még ha játszott is más chat-en, mindíg belépett hozzánk is, és hozzászólásaival mindíg elszórakoztatott bennünket, és ha kellet komoly dolgokban is tudott segíteni. Én úgy érzem a legjobb barátai között lehettem, boldogan mutatta a hétvégi kertr?l készült képeket, a terveit, lányai esküv?jét, és kedvencét a Nubirát. Televolt lendülettel, tervekkel, söt mikor meséltem, hogy a gyerekek imádnak vonatozni, és lehet, hogy fel megyünk Pestre vonattal, ajánkozott "taxisnak", hogy megmutatja a gyerekeimnek a látnivalókat, ráadásul mind ezt úgy ajánlotta fel, hogy nem is találkoztunk.
Jött idén a révfülöpi találkozó, ahol azon beszélgettünk, hogy az egy szem lányát mikor adja férjhez, ekkor magyarázta el, hogy Noodlee azért nem mehet mostanába férjhez, mert megigérte, hogy ? állja a lakodalmat, és csak egy szép lagzi teheti Noodlee-t és ?t boldoggá, de hát a piszkos anyagiak....... De a sors másképpen akarta, és elvette ezt a jó embert, aki hiányozni fog nekünk.
Fáj a szívem azért is, hisz én nemrég vesztettem el utolsó szül?met, átérzem a családja mérhetetlen mély fájdalmát, de vígasztaljon a tudat, hogy neki a fájdalmai megszüntek, békében nyugszik, és akár hol is van, emléke örökké szívünkbe él, és onnan fog vigyázni ránk!
A sírás még midíg elszorítja a torkomat, így ezek az utolsó soraim amit róla, családjáról leírhatok.

Nyugodjék békében!

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése